Gondolkoztál már azon, hogy vajon ‘hogy jött’ eleinknek egy-egy növénynév-választás? Vajon mi köze van a mezei kakukkfűnek (Thymus serpyllum L. s. l.) a kakukkmadárhoz? És a közönséges párlófűnek (Agrimonia eupatoria L.) a ‘pároláshoz’? És mi lehet az a ‘top’ a libatop (Chenopodium L.) szóban?
A “Vadnövények, bogyók és gombák felismerése, gyűjtése, felhasználása” című kézikönyv igazán praktikus támasz az ismertebb, elterjedtebb ehető növények (és gombák) megismerésében. Természetesen ez sem helyettesíti a terepen szerzett hiteles ismereteket, inkább emlékeztetőnek, kiegészítőnek, vagy gyakorláshoz ajánlott.
Mostanság számos gyógynövényes kézikönyv megjelenik, jók és kevésbé jók egyaránt, és ember legyen a talpán, aki kiválogatja, melyik mennyire hiteles. A Farmakobotanika 3 – Gyógynövényismeret című könyvet egy ízig-vérig szakmabeli írta, Dános tanár úr az ELTÉN és a Semmelweiss Egyetemen is oktatja a tárgyat, így a hitelességhez semmi kétség nem fér. A cím senkit ne ijesszen meg, a farmakobotanika annyit jelent magyarul, hogy gyógyszerészeti növénytan.
Mi a teendő, ha meg elhatároztad, hogy megismerkedsz az ehető vadnövényekkel, de nem tudod, hogyan? Íme néhány jótanács, ami segít, hogy ne vessz el az útvesztőben.
Lépésről lépésre haladjunk. Ne akarjunk egyszerre sok információt elraktározni. Egy kirándulás alkalmával elég, ha egy-két új növényt megismerünk. Ahogy bővül az ismeretünk, úgy tárulnak fel előttünk e csodálatos világ kapui.
Nagyon fontos, hogy a célnövényt 100%-os biztonsággal felismerjük. Ezért nem ajánlott könyvekből kiindulva vacsoráravalót gyűjteni.
