A vadon termő gyógynövények hatóanyagai rendkívül változékonyak lehetnek, továbbá számos külső tényezőtől is függ.
- Évjárat: csapadék, napsütés mennyisége
- Begyűjtés helye: Talaj minősége, mikrokörnyezet
- Begyűjtés időzítése Növény fenofázisa, napszak
Ez azt jelenti, hogy lehetséges, hogy egyik évben alacsony hatóanyag-tartalmú drogot (gyógyhatással bíró növényi részt) gyűjtünk, másik évben magas hatóanyag-tartalmút – még abban az esetben is, ha ugyanarról a helyről gyűjtjük. Ezért terápiás céllal javasolt az ellenőrzött készítmény / drog alkalmazása. Ez garantálja, hogy évjárattól függetlenül mindig azonos, illetve közel azonos hatóanyag-tartalmú készítménnyel / droggal végezhetjük a terápiát.
Persze nem azt mondom, hogy ne gyűjtsünk és használjunk vadon termő gyógynövényeket!
Ezt a változékonyságot azonban mindenképp tartsuk szem előtt! A vadon termő gyógynövényekből csak az enyhe hatásúakat gyűjtsük, az erős hatásúak esetén veszélyeket rejt magában az ingadozó hatóanyag-tartalom.
A vadon termő gyógynövények esetén különösen fontos a precíz beazonosítás. Sok esetben ugyanis a hasonló fajok közül nem mindegyik alkalmas gyógyászati felhasználásra. Például a három leggyakoribb hazai hárs-faj közül (Tilia cordata – Kislevelű hárs, Tilia platyphyllos – Nagylevelű hárs, Tilia tomentosa – Ezüst hárs) az ezüst hárs virágzata nem gyűjthető.
Egy mondatban összefoglalva tehát csak akkor használjunk saját gyűjtésű drogot, ha a gyógynövényt teljes bizonyossággal felismerjük, ha az az enyhe hatásúak közé tartozik, és ha nem hosszú távú terápiás célra alkalmazzuk.