Minden úgy kezdődött, hogy egy szép, napsütéses napon egy dús, zöld mezőn megpihenve körülnéztem. Elgondolkoztam rajta, hogy vajon anno mivel táplálkoztak az emberek. Hogy hogy lehetséges az, hogy itt van körülöttünk ez a száz-meg százezerféle csodálatos növény, és mi ebből legfeljebb százfélét fogyasztunk, de a mindennapokban még ennél is kevesebbet. Elhatároztam, hogy ennek alaposabban utánajárok...Így derült fény számomra arra, hogy számos minket körülvevő növény, amelyek közül sokakat haszontalan 'gaz'-nak titulálunk, tulajdonképpen értékes, ehető zöldség!

Már gyermekként is kórosan kíváncsi voltam, ráadásul szerettem mindent megkóstolni, úgy látszik ez mostanra sem változott. Így tárult ki egyre jobban ez a világ, és ismertem meg egyre több ehető növényt. Minden egyes megismeréssel egyre világosabbá vált, hogy ezek az “elfeledett” növények nem csak hasznosak, hanem kifejezetten finomak, exotikusak is!

Persze nem meglepő módon előfordultak kisebb balesetek is, a nyers bodzabogyó hányingert okozó hatását például saját bőrömön (illetve gyomromban) tapasztaltam meg.

Aztán ajándékba megkaptam az első ilyen témájú könyvet, és onnantől kezve nem volt megállás...

A családtagok, barátok eleinte vonakodva (A tyúkhúrt legfeljebb a tyúkok hajlandóak megkóstolni, neem???), majd egyre nagyobb örömmel kóstolgatták a vadnövényes főztjeimet, ami még több lelkesedést adott. Ezúttal köszönöm meg ezt nekik.

Így ütött szöget a fejembe a WEMPla alapötlete. Remélem, hogy másoknak is megadatik ez a “megvilágosodás”, és hogy ezáltal még egy icipicit fenntartarthatóbbá tesszük a világot!